augusztus 22, 2015

"Bárhová mész, ott vagy"

A cím egy könyv címe, amit Jon Kabat-Zinn írt és sohasem olvastam, csak hallottam a címét és most ez fejezi ki leginkább, ahogy érzem magam. :-)

Némi halogatás után, csütörtökön elkezdtem a "minden nap foglalkozom magammal" projektet. Már első nap iszonyú hálát éreztem, hogy az önvizsgálat elérhető, csak némi lökés és szándék kell hozzá, mert a csend mindig itt van és egészen máshogy látom a világot, akár csak néhány órára is.
Aztán újra jön egy "én", akivel mindig van valami; akar valamit, amit nem kap meg, nem elég jó a külseje, hangja, beszéde, nem kapott eleget gyerekkorában és a jövő "majd biztosan jobb lesz."

Azt vettem észre, hogy önvizsgálat közben is menekülök a jelen pillanattól egy idő után. Még amikor ráébredek valami fontosra, egész testemmel részt veszek a folyamatban, teljesen eggyé válok az élményekkel, megkönnyebbülök és hopp, kis idő után már újra jönnek a jövő képei, hogy mennyire jó ez a béke és ennek állandónak kéne lennie, vagy elkezdek valami érdekesebb ingert keresni. Kicsit hagytam is az elterelést és próbáltam visszaterelődni is. Például ment egy dal a fejemben és elkezdtem hangosan énekelni, csodás volt, mert a hangom teljesen megváltozott a jelenben, a Semmiből jött feszültség nélkül. aztán újra visszatértem a folyamathoz.

Szerintem hasznos nem szabályszerűen csinálni, hanem a belső szabályaidra hallgatni, mert egyik módszer sem lesz a tied, nem fog életre kelni benned, hanem egy megszokott cselekvéssé válik, külső mankó marad, amire folyton támaszkodsz és egy idő után meg fogod unni. Ha úgy állsz hozzá, hogy most nem tudom mi lesz és megnézem, bármi lehet és rábízod magad az ismeretlenre, annál mélyebbnek és értékesebbnek fogod találni.



Most ilyen gondolat foszlányokat tudok megosztani, ami talán mond valamit :-)

"Nem kell, hogy szeressenek."
Ez a mondat olyan boldogsággal töltött el, hogy egészen kisimultak az arcizmaim. Azt láttam, hogy bármelyik képet próbálom elhitetni az emberekkel, hogy én vagyok, igyekszem úgy manipulálni, hogy kedveljenek, minden kép szerethető, de egyiknek sincs semmi köze hozzám. 
Állandóan visszatér egy kép az arcomról a fejemben, amire úgy gondoltam mindig, hogy utálom. Most elkezdtem rájönni, hogy szeretem ezt a képet és ennél a világ összes szeretete valódibbnak tűnt. Minden nap kapok visszajelzést arról, hogy kedvelnek, szeretnek, idegenek is és soha egyiktől sem érzem magam olyan élőnek, mint amikor én szeretek. Feszültség helyett nevetést tapasztalok, a legbénább dolgokon is.

"Semmi sem az 'enyém.'"
Egy órája úgy tűnt, hogy nem tudom kinyomozni az egyedüllét témakörét, amivel foglalkozni akartam. 3 évesnek éreztem magam, azt gondoltam, hogy soha egy pillanatra sem kéne egyedül lennem. Csak kimondtam mindent hangosan, néztem a képet a jövőről, ahol egyedül kirándulok és csak ömlöttek a könnyeim. Éreztem a szándékot, hogy lemenjek a legaljára, ha még van lejjebb, nem kell kirántani magam semmiből, ne ragadjon bent semmi. Az is felugrott, hogy nekem nem kéne egyáltalán önvizsgálnom, mert nem megy. Azt láttam, hogy bármi jön, sírok, beragadva valami sarokba. Aztán hirtelen jött egy kérdés, hogy "ez az enyém?" Nem tudom felidézni, hogy épp mire irányult, tényleg nem emlékszem :-)) Végiggondoltam mindent, aminek a hiányától szenvedek és feltettem ezt a kérdést rájuk. Nevetségesnek tűnt az egész. Beszűkülve tényleg azt hittem, hogy van egy én, aki nem kapja meg a figyelmet és törődést kívülről, de enélkül az én nélkül kiderült, hogy minden körülöttem forog. :)))

A konklúzióm ebben a pillanatban, hogy nem kell semmiből kikeveredni, eljutni egy jobb állapotba. Nem lehetséges, minden csak időszakos lesz. Az önvizsgálat a jelen valóságába terel, ha nem próbálom manipulálni az állapotomat. Csak egy váltás az egész, most. Nem is kell egyszerre feladni minden én-t, az kevés emberrel történik meg. Ha minden nap csak egy félórát magadra szánsz, egész másmilyen napod lesz.

Teljesen máshogy képzeltem ezt a bejegyzést, annyi megosztani valóm volt, de valahogy nehéz írni, mégis itt hagyom, mert nem akarok tökéletesnek látszani, csak ami épp van. Micsoda megkönnyebbülés! :-)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése