április 30, 2015

Nyitott elme - videóval

Nem találtam könnyűnek, hogy magyarul szavakba öntsem, amiről Katie ebben a néhány perces interjúban beszél; hogyan működik a megkérdőjelezett elme az ő tapasztalata szerint. A szavak mindenfelé értelmezhetőek, ezért, ne hidd el, amit mond, (ahogy érted, amit mond) hanem teszteld le, mondjuk a Munkával. Én is tesztelem és oly mértékben tudok kapcsolódni hozzá, hogy megint meghatottságtól sírva ellenőriztem le a szöveget. :-)
A jelen megtapasztalása, a kapcsolódás, az önszeretet a főszereplő.


A videó linkje:
https://www.youtube.com/watch?v=s05hY5XDA3M


Az első kérdés a videóban a védekezésre vonatkozik; "A védekezés a háború első lépése" szokta mondani Katie. Erről eszembe jutott néhány történet, amikor mások kritizáltak és elfordulás helyett odafordulás történt. Néha ez nem könnyű, ha valami nagyon betalál, de az igazság sokkal felszabadítóbb, és egyáltalán nem fájdalmas, mint egy újabb sérelem, hogy "ő kritizált és megbántott."
Az egyik ilyen eset néhány éve történt, amikor épphogy megismertem a Munkát. Korábban, egész pici koromtól kezdve nehezen viseltem a kritikát, még ha kedves formában érkezett is, belül összeomlottam vagy dührohamot kaptam. Ez sokat finomodott később az évek során, de amit most leírok, az emlékezetes és úttörő élmény azóta is.

Akkoriban egy zen meditációs csoportba jártam, ahonnan kezdtem már rosszul érezni magamat, nem értettem együtt a többiekkel sok kérdésben, de nem vállaltam a véleményemet, féltem konfrontálódni.
Egyik este írtam egy rövidke e-mailt nekik válaszként egy ártatlan levélre a csoportvezetőtől, amiben célozgattam rá, hogy nincs igazuk és ne higgyék, hogy mindent tudnak a világról. A vezető erre írt nekem egy rövid magyarázatot, és ide-oda dobáltuk (szerintem) viccesen a labdát, amikor hirtelen és hosszan ecsetelni kezdte, hogy mit is gondol rólam valójában; beképzelt vagyok és már nem emlékszem miket. Előhozott még olyan régi sérelmeket felém, amiket az egész csoport gondolt rólam és eltitkolt előttem. Ledöbbentem a levél stílusán is, mert egy olyan képet vetített rám, ami tényleg nem voltam, félreértések sorozata, kb. tíz százaléknyi igazsággal; hisz valóban nem voltam velük őszinte és kritizáltam őket.

Soha azelőtt nem kaptam ilyen hosszú kritizálást és ettől teljesen kivert a víz. Ugyanakkor észrevettem egy nyitottságot magamban, hogy szeretném rendezni ezt és szembe kell néznem valamivel, amitől fizikailag még szédültem is. Nekirugaszkodtam és többször elolvastam a levelet és már nem tűnt olyan szörnyűnek. Meg tudtam keresni benne, miben van igaza, alig vártam, hogy őszinte lehessek magammal és vele is. Néhány perc múlva eljutottam oda, hogy ami nem volt igaz számomra, az nem érintett meg és láttam azt is, miért hiszi ezeket rólam, hisz nagyon sok kritikát kapott már az évek során a csoportban megforduló emberektől és rajtuk keresztül lát engem, támadva érzi magát. Olyan együttérzés, nyugalom és szeretet lett úrrá rajtam, amiből csodás, beismerő és köszönő válasz-levél született. 
Megköszöntem, hogy felhívta a figyelmemet rá, hogy nem vagyok kedves és őszinte magamhoz és így hozzájuk sem. Megemlítettem, hogy sok dolgot nem találtam igaznak a levelében és ha kíváncsi rá, szívesen megosztom vele. Szeretettel elköszöntem tőle és úgy gondoltam, ha nem ír vissza, én teljesen rendben vagyok. Nem volt szükségem sem a bocsánatára, sem a szeretetére, semmire tőle, mégis addig ritkán tapasztalt békében és szeretetben találtam magam. Nagyon örültem annak is, amikor választ is kaptam tőle. Izgatott voltam, vajon mi jön még. Úgy éreztem, semminek nincs hatalma felettem és én sem vagyok semmi és senki felett, az igazság nem legyűr, hanem felszabadít.

A válaszában annyira megnyílt, mint előtte még soha; elmondta, hogy nehéz időszakot él meg és bocsánatot kért, amiért rajtam vezette le a dühét, de tényleg olyannak látott, amilyennek leírt. Meg is lepődött a levelemen és belátta, hogy nincs igaza. Engem a megnyílása nyűgözött le, úgy éreztem, a szeretetnek és kapcsolódásnak senki nem tud ellenállni, mert legbelül ezek vagyunk.  Később találkoztunk is, bár már nem volt annyira nyitott, de nagyon jó hangulatban váltunk el, örülünk, ha összefutunk az utcán és mindig szeretettel gondolok rá. Óriási ajándékot hozott a kritikája; őszinteséget, rálátást magamra és az igazi kapcsolódás élményét.

A következő bejegyzésben folytatom a történeteket, hogy inspiráljam magamat és téged is, hogy tapasztald meg, milyen megnyílni a kritikára, ami először letaglóz és talán sosem hitted, hogy lehetséges és érdemes másképp tekinteni rá.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése