február 13, 2015

Érzelmek és történetek

Az alábbi gondolatok halmaza megmozgató célzattal íródott. Minden, de minden egy történet, még az érzelmek is, és ennek felismerése itt bontja ki magát előttem. Hogy ezek a történetek kellemesek vagy kellemetlenek számunkra, az nem mindegy, mert azon keresztül éljük egész életünket. A történeteket minden esetben meg lehet kérdőjelezni, szabaddá válva tőlük és a bekorlátozó hatásaiktól. Erre biztatok mindenkit, bármit mesél is az elméd, ahányszor csak tudod, emlékeztesd magad, állj meg és tedd fel a kérdést; Ez biztos, hogy így van?

Az érzelmek körül sok a magyarázat, kategorizálás és még nem írtam róluk hosszabban, már napok óta hasonló gondolatokra kelek és ma megfogtam őket ezen a papíron.



Hiszem és tapasztalom, hogy az emberi tudat legmélyebb természetében kedves, szabad és gondoskodó. Ha megnézed, szinte nincs ember, aki egy beteg/hátrányos helyzetű ember/cica-kutya segítésére történő összefogás láttán ne érintődne meg kisebb-nagyobb mértékben. A legkeményebb szív és elme is képes meglágyulni az őszinte gondoskodás iránt, hisz ez a természete ellenálló történetek nélkül. Nem pozitívnak mondanám, mert ez egyfajta gyökér, ami minden pozitív-negatív címkét befogad és felülír. Szeretetnek is hívhatjuk, ami önmagában szét akar szóródni - nem érzésként egy dolog vagy személy felé irányul. Ennek ellentmond, amikor ellenállást, vagy kellemetlennek megélt érzelmet tapasztalunk. Közelebbről megvizsgálva ezeket én azt látom, hogy minden ellenállás, negatív érzelem, a szeretetnek, a természetünknek való ellenállás, tagadás reakciói.

"Sosem tapasztaltam még stresszes érzelmet, amit nem egy olyan gondolathoz való ragaszkodás okozott, ami nem volt igaz. Minden kényelmetlen érzés mögött, ott egy gondolat, ami nem igaz számunkra." BK


Az érzelmek, lebontva őket, önmagukban nem léteznek. Attól érzékeljük létezőnek őket, hogy elhiszünk egy történetet, ami a testünkben, biokémiai reakció formájában jelenik meg és ennek a csomagnak (történet+testi érzet) nevet is adunk. Ezeket hívjuk érzelmeknek. Valójában az elmében gyártódott egy identitás - pl.: "Dühös vagyok." - aminek része a kiváltó történet - pl. valami elfogadhatatlan történik - és a testi reakció erre, izomrángás-feszítés, forróság érzet. 

Tovább bonyolítjuk a dolgot azzal, hogy ezeket az identitásokat próbáljuk elrejteni, néha magunk előtt is. Mentálisan tagadjuk, így nem engedjük meg a történet beáramlását a tudatunkba és nem tudjuk teljesen átérezni a testünk reakcióját, a történet pedig nem tud lelepleződni. Én azt tapasztalom, hogy amíg a történet homályos, nem kapott figyelmet, ki van zárva a tudatból, addig aktivizálódni tud és a kellemetlen érzet újra előjön. 
Minél több érzés-történet létezését tagadjuk, annál idegenebbnek érezhetjük a testünket, magunkat távolinak a szeretettől, örömtől ami gyerekként még természetesen jelen van. Magáról a fizikai érzetről is gyártódott egy történet, hogy az veszélyes, szégyellnivaló, félelmetes és esetleg "bele fogok halni." Van olyan, aki nevetni sem tud felszabadultan, mert "az nem helyénvaló." Én személy szerint azt hittem, hogy a testem reakciója megakadályoz abban, hogy felszabadult legyek, és az volt a történetem, hogy "a szorongásom tünetei abnormálisak és takargatnom kell őket." Így keverednek a történetek és az arra adott fizikai reakciók egymásba fűződve.


Hogy mennyire gondolatok és történetek az érzelmeink kiváltói, azt figyeltem meg, hogy nem sok fajta testi érzet van, történet viszont ezerszer több. Mit történik a testben, amikor mondjuk extázisban szeretkezel: izzadás, szapora pulzus, remegés, hidegrázás, izmok összehúzódása. Milyen, amikor szorongsz egy megmérettetés előtt? Én izzadok, remegek, fázom és majd kiugrik a szívem a helyéről. A gyomromban ott az összehúzódás. 
A különbség a két érzelem között, az nem más, mint amit mesélek a helyzetről, amiben vagyok. A szorongásnál olyan gondolatoknak hiszek, hogy valami rossz fog történni, nem felelek meg és egy ellenállással teli képzelt jövőben találom magam. Pedig a két testi reakció nagyon hasonló, csak az előbbinél az energia áramlik, utóbbinál elakadt.


"Minden stresszes gondolat olyan, mint egy könyörületes ébresztőóra, ami azt mondja, "Egy álomban hiszel." BK

Ami könyörületes az egészben, hogy az érzetek a testben, segítenek, jeleznek, ébresztő célzatúak. Ha nem tapasztaltam volna a szorongás tüneteit a testemben, sosem kezdem el felfedezni magam és nem leplezek le annyi fájdalmas hazugságot. Ha valami heves érzelmet tapasztalok, azt vettem észre, hogy az meg akar óvni attól, hogy újból belekerüljek egy olyan helyzetbe, amit fenyegetőnek talál az elmém. (Nagyobb bonyodalom akkor van, ha erőszakos cselekedettel akar óvni, gondoljunk csak a háborúkra, rasszizmusra és a rájuk adott hasonlóan erőszakos reagálásra)
Nem létezik természetes és nem természetes érzelem, csak válaszreakciók a gondolatokra, ok-okozat; ha hazugságot mesélsz, az félelmetes és fáj, ha a valóságot éled, az kellemes és szabad érzettel jár.

Az én valóságomban azt tapasztalom, ha nincs ellenálló történet, csak szeretet és öröm marad és valahányszor elindulok  - a testembe és elmémbe egyaránt - egy stresszes történet feltárására, kivétel nélkül ide érkezem, mindegy honnan indultam. Ilyenkor mély megértést tapasztalok saját magam és a történet szereplői iránt. Ez a legkedvesebb történet, ami csak létezik.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése