december 09, 2014

Határátlépés útlevél nélkül

Természetesen nem fizikai határokról szeretnék írni. Fizikai határ oly kevés és egyértelmű létezik, a zavarodott elme viszont tele van korlátokkal, olyan gondolatokkal, amik régóta bevésődve megkérdőjelezetlenül mintegy parancsként működnek, hogy ha valami nem biztonságos, ott a határ, meg kell állni és visszafordulni. Talán nem is tudatos az egész folyamat, csak valami meg van magyarázva, hogy miért "Nem" a válasz. Mindenki tud ilyesmit az életében szerintem. És van, akiket érdekel, hogy mi van a túloldalon, mi van a félelmek mögött, milyen átlépni azokat.


Az én életemben egészen sok határ létezik és az átlaghoz képest nagyon szűkre vannak szabva. Nem biztonságos az utcán lenni, nem komfortos emberek között megnyílni, csinálni valami újat is veszélyes, hisz hibázhatok. Megszégyeníthetnek, ami egyenlő az elme megsemmisülésével, legalábbis egy részével, félelem, érzés szintjén. A szerepek mellőzése, a szoba fala a biztonság érzetét adják, ugyanakkor a nyughatatlanság és a hazugság a nem-kapcsolódásról, persze annak fájdalma, nem hagyják annyiban a dolgot. Nem hagynak nyugodni ebben az ál-biztonságban. Hála ennek. Tökéletesen van kitalálva, gyönyörűségesen gyengéd és mégis hatékony minden erő, ami erre hat.



Egyik nap, nem volt más út, kiléptem ebből a komfortból. Segítséggel, de határozottan. Kicsi gyerekkorom összes elnyomott, rettegett érzése, félelme elborított és mégis kibírtam, sőt megszoktam, talán átléptem és az elme átlendült abba, hogy ez így jó. Sokkal jobb és izgalmasabb, mint az úgynevezett biztonság. 

Kipróbálhatok új dolgokat, ami másnak talán természetes, nekem eddig az ijesztő és lehetetlen címkét kapta. A legszebb talán az egészben, hogy bárhova mész/megyek, önmagam köszön vissza minden helyről és emberről. Mindegy, mit csinálsz, mi felé lépsz külső szinten, mind a javadat szolgálja és megláthatod, amitől undorodsz vagy félsz. Végre leteheted a fegyvert. Nem kell megfelelni olyan képeknek, hogy minek van értelme, és amit csinálsz annak valami extrajónak kell lennie. Takaríthatsz vagy épp lehetsz vezető, - mindkettőt csináltam, úgyhogy bátran mondhatom, - egy nézőpontból ez nem számít.

Igazi szabadság, ha mindkét végletnek át tudod adni magad egyformán. Ha meg tudod látni, hogy az, ami vagy, nem egyenlő azzal, amit csinálsz. Amit épp csinálsz a pillanatban, felhozza benned az összes hiedelmed az érzéseid kíséretében, hogy megtanítson szeretni magad bármiként, amiként megnyilvánulsz. Megtanítson ráébreszteni, hogy nem vagy azonos velük, de mégis a valóságod részei. Múló képek csupán és mégis érdekesek, ha tiszteled őket. A képeket, formákat, érzéseket, gondolatokat.

Ha nehezedre esik kilépni a komfortzónádból, keress meg bátran. Nem kerül semmibe. Lehet, hogy megváltozhat a hozzáállásod. :-)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése