december 15, 2014

Én-beszélgetés I.

Van, hogy nem találok inspirációt, nem akarok máshoz fordulni, vagy valami hiányzik, ilyenkor közvetlenül belülről merítek és ezt most szeretem. Ezért osztom meg és ha nem érthető, akkor nem baj. :-)



"Mi lenne, ha magaddal lennél, mondjuk ezen a papíron, virtuális elme-foglaló barangolás helyett.
Csendben.
Hallgatva a csend moraját. Benne a hangomat.
A hangodat.
Nem olyan ritmikus, mint a tenger zúgása. Ez a fajta zúgás folyamatos, egyre erősödő.
Már jönnek is. A könnyek. Villámnál is gyorsabb gondolatfolyam hatására;

Nézz bele önmagadba. Nézd meg, mitől fordulsz el általában.
Nézd meg ezt a szépséget. Érezd minden rezdülését, ami jön. Nyílj meg neki és hagyd, hogy megnyisson. Ami van itt most benned és körötted. Nincs más létező.

Legyél vele(m). Ahogy a kirakóddal szoktál. (Imádom a nagyon nagy puzzle-okat.)
Olyankor a kirakó vagy, eggyé válsz vele, eltűnik a határ köztetek, beleszűnsz.
Rakosgatod a darabokat. Saját magad darabjait, hisz a kirakó te vagy.
Olyan türelemmel és időt, energiát nem kímélve, míg minden a helyére kerül.

Mikor felejtettél el engem? Mikor változott a türelmed ideges-idegen faképnél hagyás szokásává?

- Nem lesz vége(d). Azért tompítok és fordulok el. Elfáradtam. A könnyeid áztatják az arcom, betemetik és rászáradnak, amitől húzódik a bőröm, és itt maradok, egyedül.

Találkozz hát velem az örökkévalóságban! Kinek a könnyei és kinek az arcán?
Mennyi az arc és hányféle a könny? (szünet - "egy")
Táncolsz ide-oda az én-ekben. Képzeld azt, hogy nem lesz vége(m).
Ne elhidd, játssz el a gondolattal, hogy itt maradok; Mindig érzékelsz engem.
Elálmosodhatsz velem. Hallgathatod a csend zúgását bennem. Kiszáradhat a szád tőlem.
Játszhatsz velem, mint régen. Megnyugodhatsz az ölelésemben.

Nélkülem a tagadás fájdalma és hiány kísér.

Kirakhatod most a kirakódat. Darabról darabra. Csendben."

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése