február 03, 2014

Anyukám megszégyenített - videó

Nagyon izgatott vagyok erre a videóra gondolva. Egyrészt, amikor elkezdtem nézni, nem volt szimpatikus az alany, olyan makacsnak láttam. (persze, hogy a makacs önmagamat nem kedvelem teljes mértékben :)) És annyira gyönyörű, ahogy ez a szerintem konok elme visszavonhatatlanul őszintén megadja magát, mert nem tehet mást. Lelepleződött saját maga által és a kezdeti ellenállás után, ettől egyre jobban érzi magát, kivirul, viccelődik, ironizál és felismeri, hogyan bánik rosszul magával.
Katie szokásos közbeékelt magyarázatai az elme működéséről, ami nem személyes, pedig számomra ismét meghökkentőek, egyszerűek és tiszták.
A videó:



 A másik, amiért különleges nekem ez a videó, mert a szülőkhöz kapcsolódik a történet, ami nekem elég süppedős talaj. Annyira nehezen szántam rá magam, bármikor is megvizsgálni a szülős történeteket, mert ezek az alap identitásomat adják, azt gondolom. Legalábbis ez a magyarázat, illetve túl régiek és fájdalmasak ahhoz, hogy könnyedén előkapjam őket. 

Újabban azonban történt egy felismerésem, miután kiléptem a komfortzónámból elég erőteljesen, miszerint ezek nem fognak elmúlni, eltűnni, amíg nem vagyok hajlandó szembenézni velük. És az lett a vége, hogy kíváncsi lettem magamra, mindenre. Nem amiatt, hogy jobb kapcsolatban legyek bárkivel, hogy jót tegyek, vagy mert muszáj "megvizsgálni-mindent-mert-azt-mondták", hanem mert "hazatérni" vágyom, vagy inkább átélni ezt az "otthont" magamban még teljesebben. Annyira sokat szenvedtettem már magam, hogy ez az energia befelé húz, olyan területekre, amiket próbáltam elmismásolni. Nem állítom, hogy könnyű, inkább új és szokatlan, s bár a szokásos, szenvedős út könnyűnek tűnik, szerintem ez csak a megszokás miatt van, valójában eszméletlenül fárasztó már.

Kíváncsi lettem a fel nem fedezett részekre, nagyobb bennem ez a kíváncsiság és a békére való vágy, mint valaha, legalábbis ezt érzem. Szeretném ismerni végre azt, aminek gondolom magam és akinek tartozom azzal, hogy meghallgatom...hagyom előjönni...teret adok neki, hagyom, hogy ráébredjen, mennyire szereti és képes mélyen megérteni és együtt érezni önmagával, bármi is ez az önmaga. :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése