október 28, 2013

Az élet egy álom - múlt és jelen - videó


Az alábbi videóról az jutott eszembe először, hogy Einstein már ráébredt olyasmire, hogy az idő csak illúzió, Katie itt pedig egyszerűen megmagyarázza és megvilágítja nekem, ez mit is jelent. A múlttal kapcsolatban érzem fontosnak ezt, amit mindig kutattam, hogyan lehet "feldolgozni". Ha eszerint a múlt csak gondolatok és történetek összessége, nem pedig a mostani valóság, viszont a fájdalmam, ami a múltra vonatkozik nagyon is jelenlévő, akkor elég nyilvánvaló, hogy nem a múlt miatt fáj, hanem amiatt, amit a jelenben gondolok és hiszek róla.
A videó:




Személyes élményekkel folytatnám. Egy szintig már beépült a lényembe az "igaz ez" kérdés, nagyon szeretem gyakorolni, bekapcsol, amikor valamit kategorikusan kijelentek, bár arra is emlékszem, hogy az iskolában nehéz volt néha tanulnom emiatt, mert akkor is arra gondoltam, hogy honnan lehetnek olyan biztosak mindenben, miközben az élet, a tudomány, a történelem folyton változik.

Mostanában azonban, ezen a megfigyelésen kívül, halogattam a vizsgálódást papíron. Az élet mindig megmutatja nekem, mi a helyzet valójában, mit hiszek el, mert nagyon nagy ellenállásokat tapasztaltam magamban, réginek hitt gondolatok, reakciók formájában.
Így néhány Katie videó után, - amiket azért nézegettem, hogy inspiráljon és ne meneküljek el újból attól, ami van, remélve, hogy elmúlik, elterelve a figyelmet róla, hanem végre nézzek szembe vele - nem volt menekvés és ráhangolódtam egy kis önvizsgálatra. Mintha mélyebben érezném és érteném ezt az egész folyamatot, mint eddig valaha, az elme működését, erősebbnek érzékelem a megfigyelő képességét is, így a vizsgálódásom szinte úgy hatott, mintha életemben először ültem volna ezekben a kérdésekben. Talán így is van, minden pillanat egy új élmény, ha kinyílok rá, hogy nem tudom mit találok éppen.

Mindig úgy nézem ezeket a videókat, ahogyan igyekszek minden helyzetet, embert, - van amikor sikerül, van, mikor nem - mély figyelemmel, az egész testem, a lényem, minden idegszálam éberen figyel, eggyé válik azzal, ami van.
Mintha most érteném meg Katie magyarázatát, hogy a kérdéseknek nincs jelentőségük, minden helyzet új, nem tudhatom mi fog történni, mit találok igaznak. A válaszaim számítanak, és az az éber nyugodt figyelem, amit szentelek rájuk, magamra, a gondolatokra, és testi reakciókra, érzésekre, amik felbukkannak.
Olyan újszerűen, mélyen élem most meg, hogy a gondolat nélkül, miután megkérdőjeleztem igazságát, egy mély nyugalom, béke és éber öröm bukkan fel.

Évekkel ezelőtt, Eckhart Tolle videói gyakoroltak rám hasonló hatást, főként az Örökkévaló megérintése című DVD sorozat. Néhány hónapig az egész élet olyan békésen, lazán, könnyedén áramlott, az időt lelassulni érzékeltem; ugyanazt csináltam, mint előtte, semmilyen körülmény nem változott, csak az élmény volt az ellenkezője.
Nem a videókon van a lényeg, hanem a figyelmen. Nem a módszeren, az emberen, hanem amit itt most érzékelek, ami felbukkan és a mód, ahogy fogadom; ellenállással vagy nyitottsággal. Ahogy egy lélegzetvétel történik, ha tudatában vagyok, ez a megengedő - megfigyelő álláspont mindig itt van, elválaszthatatlan tőlem és ráhangolódhatok, amikor csak tudok.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése