október 23, 2013

A gondolataink megkérdőjelezése - mi ez és miért jó


Több mint két éve találtam egy interneten keringő filmet, ami annyira magával ragadott, hogy úgy emlékeztem később, hogy magyar felirattal néztem, pedig akkor még nem volt rajta felirat, amit egyébként azóta pótoltam :) Annyira egyszerű, érthető, világos, tiszta, szabad volt számomra, hogy miközben egyszerre sírtam és nevettem tőle, olyan érzésem lett, hogy az életem már nem lesz ugyanolyan, mint egy órával ezelőtt.
Ez a film Byron Katie Munka (The Work) nevű módszerét mutatta be a gyakorlatban, ami négy kérdésből és megfordításokból áll, amelyekkel megkérdőjelezhetők azok a gondolatok, amelyekhez észrevétlenül ragaszkodunk, miközben szenvedést okoznak.
A folyamat által, a kérdésekre adott őszinte válaszainkkal, valóban megtapasztalható az a belső szabadság, ami gyerekként még természetes volt számunkra és amit felnőttként mindenhol keresünk.

Azóta is élem ennek az útnak az állomásait, s ehhez csupán egy nyitott elmére van szükség, és a befelé figyelés hajlandóságára. Önmagunk nehézségeibe, problémáiba, hibának vélt elakadásaiba őszintén belenézni nem egy könnyű menet, ám minden pillanat megéri. Az utóbbi tíz évben nem ért annyi változás, annyi öröm és nem kaptam annyi felismerést, mint az elmúlt két és fél évben.


A filmet sokáig ingyen le lehetett tölteni a thework.com weboldalról, viszont nemrég megszüntették az ingyen elérést, így leszedték majdnem mindenhonnan. A vimeo-n még fent van egy magyar feliratos változat, amit nem én töltöttem fel; "Byron Katie film" kifejezéssel rá lehet keresni a vimeo.com oldalon.



A youtube-ra szoktam feltölteni videókat, a csatornámat itt találod. Ma feltöltöttem két mini magyarázó videót, amiben Byron Katie arról beszél, hogy miért érdemes a gondolatainkat megkérdőjelezni, illetve milyen az igazi természetünk, amire rátalálhatunk a folyamat során. A videók linkjei:





Tíz éves kutakodásom alatt sok mindent kipróbáltam, - hipnoterápiákat, meditációt - és úgy találtam, hogy mindenek felett üdvözítő módszert, ami mindenkinek használ, nem létezik. Minden módszer hatékonysága bennünk van, attól függ nagyrészt, ki mennyire nyitott rá és mennyire tud önmagában elmélyülni. Ez a négy kérdés és megfordítások nekem mégis egy kicsit más, mindig új, egyre mélyebb rétegeket fedezek fel általa és felöleli az élet minden területét. Ezzel együtt nagyon gyengéd, mert nem kell és nem is lehet erőltetni, és amikor lelassulok, képes vagyok egyszerre csak egy problémával foglalkozni, azzal, amire éppen nyitott vagyok.
Miközben érdemes valóban elcsendesedni hozzá, azáltal, hogy gondolatokat írok papírra, megfoghatóbb az egész folyamat, az elme leáll, rákerül a papírra. Amikor látom papíron, máris csökken az ereje, én személy szerint megkönnyebbülök, mert kívülről látok rá arra, ami eddig belül nyomasztott, hatott rám tudattalanul. Néha ez egészen röhejes, olykor pedig megdöbbentő tud lenni. Nem az a cél, hogy elfedjem és kizárjam a gondolatokat - ami egyébként lehetetlen, ha megfigyeljük - hanem épp ellenkezőleg, hagyom előjönni végre ami van bennem, bármi legyen is az. Olyan titkolt, kínzó félelmeket is akár, amiket mondjuk másokra zúdítanék, vagy magamban őrlődnék tovább, mígnem egy betegség vagy tragédia fel nem ébreszt.

Fontos még az egész folyamat során, egyfajta várakozó, "nem tudom" állapotra hangolódni, amennyire csak lehet, innen tud felbukkanni az, ami valóban tudat alatt problémát okoz.

Mivel csak ingyen elérhető anyagokat fordítok és teszek ki az internetre, természetesen ezek szabadon terjeszthetők. Ha hasznosnak találod és szívesen támogatnád a tevékenységemet, a jobb oszlopban a támogatás menüben találsz erre vonatkozó információkat.
Jó gondolatkutatást kivánok! ;-)

7 megjegyzés:

  1. Köszi, Zsuzsi! A videókat is. És azt is, amit írtál :)

    VálaszTörlés
  2. DE gyönyörűek voltak ezek a filmek, Köszönöm! Ugyanakkor- mint több év elméleti önmunkázó :-) még mindig akad néha- néha egy -egy kategórikus kijelentéssel szemben ellenérzésem. Most, hogy a gyerekbántalmazásról kering egy csomó kép a net-en, nem tudom megtalálni a történetmentes közelítést ehhez, és nem tudom értelmezni a "nincs negatív a világban+ kijelentést. Te igen? Köszönöm!! ( Nagyon szép a bemutakozó szöveged.) Novák Ágota

    VálaszTörlés
  3. Ha magamba nézek, bennem is felmerül az a gondolat, hogy az nem lehet, hogy a sok "szörnyűség" szükséges és nem negatív, amit meg kell szüntetni. :-) Csak nem tudom teljesen elhinni ezt. Katie azt is mondja, hogy neki ugyanaz megy a fejében mint bárkinek, csak nem hiszi el, ennyi a különbség.
    Ez az ő megélése, tapasztalata a világról, amíg nekem nem ez, addig az az igazságom és ez nem baj, amíg elhiszem, hogy van negatív, addig nem tudom elhinni az ellenkezőjét, és ezt ki is emeli, hogy ne higgyük el egy szavát sem, Csak jó észrevenni, hogy az ellenérzésem onnan származik, hogy elhiszek valamit, aztán megpróbálja az elme értelmezni az ellenkezőjét.
    Rám azért hatnak a szavai elsöprően, mert megtalálom magamban az igazságukat egy pontig és úgy érzékelem, hogy ez a pont mélyül, de a személyes történeteimmel én sem végeztem, így nem ismertem fel teljesen az ártatlanságot, ezért van amit gonosznak látok egy darabig, de az egész annyira fájdalmas, hogy néha egyszerűen csak eltávolodom a fájdalmas gondolattól.
    Az én történetmentes megközelítésem pl. a gyermekbántalmazásról olyasmi, hogy megnézem azt az embert, aki úgymond bántalmaz. Mi lehet az indítéka, bennem megvan vagy volt e valaha hasonló indíték és mindig találok olyan helyzetet az életemből, amikor felmerült bennem olyan gondolat, hogy bántsak valakit valamilyen módon. Akár én is lehetnék a helyében, amíg ezt nem találom meg belül, addig gonosznak látom őt. A különbség a bántalmazó és köztem annyi, hogy ő nem lát rá kívülről a gondolatra, hanem tudattalanul követi azt. Ha megvizsgálom konkrétan, akkor pedig személyes történetet találok, semmi mást. Köszi, hogy kérdezted, de jó volt belegondolni :-)

    VálaszTörlés
  4. A negatív - pozitívról pedig azt tapasztalom, hogy csak nézőpontok vannak. Ha elhiszem, hogy a világ rossz, az fájdalommal jár, de megnézhetem, hogy miért jó. De nem úgy, hogy megkeresem a számomra kellemes dolgokat, mert akkor megint csak kikerülöm ami nekem rossz, nem csináltam semmit, az továbbra is hat rám. Mi volna ha megnézném egy-egy helyzetnek mi a haszna. Erre is vannak a megkérdőjelezett gondolatok megfordításai. Némely témánál talán erősnek tűnik megvizsgálni az ellenkezőjét, mégis érdemes, mert eddig valahogy kívülről nem tűnt el a rossz sőt...

    VálaszTörlés
  5. Igen, ez a haszon ez- teszik nekem is. Bennem is vannak bántalmazó gondolatok, és nagyon jó így látni- meddig mehet ez. Ez egy haszon például. És a bántalmazó megértésével nem volt gondom, hanem a bántalmazott- itt csecsemő, kisgyerek- szempontjából nehéz ezt a dualitást kikerülnöm, főleg, ha végleges következménye volt. Nagyon köszönöm Zsuzsi!

    VálaszTörlés
  6. Tényleg, nekem is nehezebb az áldozattal való azonosulásommal szembesülni. Ezért is mondtam, hogy mindig személyes történet jön elő és az, hogy "engem bántanak." Háát, ha most belegondolok és őszinte vagyok, tudom úgy is látni, hogy a bántás történetek valamilyen módon ébresztő hatásúak, és arra is rávilágítanak hogyan bántom magam. Viszont ha az elkövető maga is tudattalan, akkor hol a bűntett? Ezeket szeretem így látni, d enem mindig megy :)
    Még az jutott eszembe erről, hogy miért gondolom, hogy akit bántanak annyira kiszolgáltatott, ahogy én látom, és honnan tudhatom, hogy mit él meg, megint a saját érzéseimet, történetemet vetítem rá. :-)

    VálaszTörlés